Interjú a Műhelytagokkal: Gabi
Gabi Műhelyünk azon tagja, aki annak megalapítása óta, a kezdektől erősíti a csapatot. A tánc mellett jelentős szerepet tölt be életében a képzőművészet, zene, harcművészet és a természet tisztelete, melyek mind átitatják műhely-beli munkáját, változatos színezetet víve bele.
Többek közt ezekről osztja meg gondolatait bővebben is az alábbi interjúban! (olvasási idő: 5 perc)
Mióta műhelytag: 1999

Hogyan kerültél a tánc világába, hogyan lett az életed része?
Arra emlékszem, hogy az óvodában jó zenék szóltak, ezekre táncoltam a pöttyös pörgős szoknyámban. Családi szinten nagy zenerajongók vagyunk, így otthon is mindig szólt a zene, amire együtt táncoltunk.
Azután általános iskolában kerültem egy fiatalemberhez, aki jazzbalettet tartott - akkor még így hívták a műfajt. Ő adta meg a balettalapokat, a pozíciókat. Később a barátnőimmel a magunk szórakoztatására készítettünk koreográfiákat otthon, Michael Jackson zenékre például. Volt egy break táncos osztálytársam, akitől próbáltuk ellesni a mozdulatokat, a hullámra emlékszem. Amikor farsangkor előadtuk a táncot, mindenkinek nagyon tetszett, és azt hitték, hogy a tornatanárnő tanította meg nekünk, de nem, mi voltunk ilyen ügyesek!
Sajnáltam akkoriban, hogy nem találtam tanárt és csoportot, ahova járhattam volna. Aztán elkezdtem dolgozni, ahol Betti (a Műhely művészeti vezetője - a szerk.) anyukája a munkatársam volt, és ő szólt, hogy a lánya megy egy tanfolyamra, nem érdekel-e engem is? Így kerültünk végül egy csoportba, Kovács Andihoz.
Ott az Andi kezdett kortársat tanítani, és az ő csoportját vette át később a Betti. Onnantól kezdve én Szita Bernadettnek vagyok a tanítványa (mosolyog).
Mióta táncolsz, milyen műfajokban mozogtál?
Tehát először főleg magunknak készítettük otthon a koreográfiákat. Aztán csoportos berkekben a Bettivel kezdtem táncolni, '96-ban. Azzal, hogy az akkori tanárunk, Andi, beengedett a balettórára, régi álmom vált valóra! Ahogy később a csoportját átvette Betti, úgy adott át többféle különböző technikát nekünk, úgy, mint a balett, Graham, kortárs. Voltunk kurzusokon, táncheteken Budapesten is, ahol több tanárnál tanulhattunk, például Hód Adriennél kortárstánc órán, vagy Gilbertnél.
Igazán élveztem, és tudtam követni az órák anyagát. Ez rávilágított arra, hogy mi Veszprémben Bettitől ugyanazt tanulhatjuk, mint a profik Budapesten. És bizony volt olyan középhaladó kortárs óra, ahol a végére csak mi voltunk ott meg pár ember, a többiek lemorzsolódtak. Mi élveztük, és ki is tartottunk. Konklúzióm: ha azokat a dolgokat, amiket Betti megtanít nekünk, évek óta minden nap lenne lehetőségünk gyakorolni, akkor közelítenénk egy olyan szintet, mint amit megnézünk egy kisebb csoport előadásában, teszem azt, itt a fesztiválon (A Tánc Fesztiválján Veszprémben - a szerk.). Tudom, egy kicsit nagyképűen hangzik, de én így érzem (mosolyog).
Visszatérve tehát, főleg a balett, a modern és a kortárstánc különböző technikai ismeretanyagait sajátíthattam el eddigi életem során, és a hastáncba is belekóstoltam.
Mit jelent számodra a tánc?
Leginkább címszavakban és kulcsmondatokban tudnám megragadni ezt. Testi-lelki-szellemi fejlődés és ezáltal önmagammal összehangolódás. A testtudatosság által önismeretet is végzek. Visszahelyez a középpontomba és megnyugtat, amikor a hétköznapokban valamiért szétzúzódik a lelkem. Lényeges számomra a zene hatása is, mert egyrészt nem csupán a táncbéli, hanem a vizuális alkotásra is inspirál, emellett önmagában repít, szárnyalok tőle.
A technikák és koreográfiák megvalósításában - az itt és mostban - megtapasztalom A létezést. Illetve a tánc bizony szenvedély is, függőség!
És kihagyhatatlan, hogy életerővel, energiával tölt fel, és a megújulást, frissességet, harmóniát is jelenti. Az óra után az ember pedig vigyorog (nevet).
És a táncon belül a modern-kortárstáncban mi foghatott meg különösen, mitől érzed magadénak?
Valószínűleg az, hogy ahogy én érzem, a kreativitást jobban ki lehet benne élni, mint más stílusokban. Teret ad annak is, hogy mozgásban jelenítsük meg, meséljük el az éppen bennünket foglalkoztató dolgokat. Tehát a tánc az eszköz, hogy egy mondanivalót megjelenítsünk. Szabadabban szárnyalhatunk, ebben segít a zene is, és nincsenek olyan kötött szabályok.
Van-e más tánc vagy mozgástípus az életedben?
Régen volt a sen dao kungfu illetve a TaiJiquan, ezek belső stílusú harcművészetek. Bizonyos pontokon, például szellemiségükben kapcsolódnak a tánchoz is. Illetve a harcművészetekben is fontos maga a művészet, és a jó harcművész nem csak a testét, hanem a szellemét is műveli, ez pedig visszahat a lélekre, és ugyanez van a táncban! A táncot szeretném folytatni, nem tudom, hogy a TaiJiquan még esetleg visszajön-e... Ezek mellett sok sportot szívesen megnézek, sokat ki is próbálnék kíváncsiságból. De a legjobb az, hogy a táncban van zene!
Mit jelent számodra a Műhely tagjának lenni?
Óriási lehetőség számomra. A megújulás és a boldogság forrása. Az alkotás, a kreativitás, a csapatmunka, és az erőnlét biztosítása. Amikor a Műhelyben összekapcsolódunk, akkor megélhetjük a közös energiákat, és ez még magasabbra repít, mintha egyedül táncolnék.
Szeretem, hogy mindenkinek tere van, biztatjuk egymást és láthatjuk annak a folyamatát is, amikor lépésről-lépésre, improvizációkból egyenként vagy duettben kiindulva állítunk össze végül egyetlen egészet.
Ugyanakkor sokat számít az is, hogy a tanárunk, Betti szereti csinálni és vezetni a csoportot. A szakmai hozzáértését egyenesen imádom, és igazán inspiráló ötletei vannak! Örülök a lehetőségeknek, hogy mindezt - az alkotásainkat - meg is mutathatjuk az előadásainkon.
Fontos, hogy egymást emeljük, és ez sokat ad ahhoz, hogy az ember feltöltődve jöjjön ki az óráról. Amikor Betti az óra végén megkérdezi, hogy elfáradtunk-e, akkor... általában akkor vagyok nem fáradt! Ehhez mindenki kell; Betti kell, a csoport kell, együtt csináljuk.