Interjú a Műhelytagokkal: Mónika

Móni élete első táncóráira fenntartásokkal ment be, ám ezek az ellenérzések hamarosan eloszlottak. Mondhatjuk, hogy a világ szerencséjére, mert hol kecses, hol éppen ellentmondást nem tűrően erőteljes mozdulatai nélkül igencsak szegényebb lenne a táncművészet.
Nyerjetek betekintést a táncról való gondolataiba, az alábbi interjúban! (olvasási idő: 3 perc)

Mióta műhelytag: 2009

Hogyan kerültél a tánc világába, hogyan lett az életed része?
Nem voltam még hét éves, amikor édesanyám elvitt az első tánc órámra. Ő gyerekkorában szeretett volna táncolni, de nem volt rá lehetősége. Ezzel indult minden. Akkoriban visszahúzódó voltam, ezért az első pár óra nem is tetszett: nem a mozgás, hanem a sok idegen ember miatt. Aztán ez fokozatosan átbillent, úgy, hogy nagyon megszerettem, és utána már nem kellett vinni, mentem magamtól is (mosolyog).

A másik, ami ebben emlékezetes, hogy anyukám nem hagyta, hogy feladjam.

Ezért a saját példámból kiindulva sem vagyok híve annak, hogy ha valamit nem szeretne csinálni a gyerek, akkor azt azonnal el kell engedni. Például egy kamasz lehet, hogy lustaságból nem fektet bele energiát és ezért mondja, hogy nem érdekli. Persze nem azt mondom, hogy "mindenáron csakazértis mert ÉN mondom", de véleményem szerint nem szabad mindjárt az elején feladni, főleg, ha látunk tehetséget a gyerekben.

Mióta táncolsz, milyen műfajokban mozogtál?
Ahogy említettem, hét éves korom körül mentem az első klasszikus balett órámra. Általános iskolában kipróbáltam még a társastáncot is. A néptáncról tudtam, hogy csak nézni szeretem, leginkább a fiúk mozgását, viszont próbálni ezt ugye nem próbálhattam.
Az első balettmesterem egészségügyi okokból az egyik Pécsen végzett tanítványának adta át a csoportunkat, aki elkezdett minket megismertetni a modern táncokkal. Itt jöttem rá, hogy azok közelebb állnak hozzám, mint a klasszikus balett. A balettet a mai napig szeretem nézni, de művelni inkább a moderntáncokat.
Ezen kívül volt a középiskolában három év, amikor sajnos nem táncoltam. Nem sokkal korábban szűnt meg a tánc csoportunk és nem tudtam igazán, hogy merrefelé tovább a táncban... Kipróbáltam a salsát, majd az argentin tangót. Ez utóbbi fogott meg igazán, de sajnos nem tudtam elmélyedni benne. Remélem egyszer még sikerül!
Végül aztán az egyik barátnőm hívta fel a figyelmemet Bettire (a Műhely művészeti vezetőjére - a szerk.). Ő hozzá járt, és megkérdezte, hogy miért nem próbálom ki az óráját? Kipróbáltam. Így kerültem a Műhelybe, 2009-ben.

Mit jelent számodra a tánc? Benne a modern-, kortárstánc? Hogy érzed, mi fogott meg benne, amiért magadénak érzed?
Nagyon jó kérdés (nevet). Egy szóban hogyan tudnám jellemezni... Számomra elsődlegesen talán a túlélés az egyik ilyen jó szó erre. Aztán még a szabadság, a feltöltődés, az önkifejezés, az őszinteség. Ezt mind jelenti. A húszas éveimben volt a kedvenc mondásom, hogy 'két örök szerelmem van, a tánc és a Balaton' (nevet). Ez csak annyiban változott, hogy azóta lett egy csodálatos kisfiam, aki megelőzi mindkettőt!
És konkrétan a moderntáncok... nekem a balett elég merev volt, meg kicsit... cukormázas.

A modern-kortársban pont az tetszett, hogy vállalhatja az ember a valódi lelkivilágát. Itt nem fekete-fehér minden, hanem ezer színű!

Van-e más tánc vagy mozgástípus az életedben?
Jelenleg nincs más. Általános iskolában sokat kosaraztam, azt nagyon szerettem. Aztán középiskolában a sport kimaradt az életemből, a kötelező testnevelés órát leszámítva. Pár éve, főként lelki indíttatásból elkezdtem futni, az is nagyon jó volt.
És ahogy említettem, az argentin tangó nagyon érdekel. De a modern jazz és a kortárs tánc maradjon meg! Az a lényeg!

Mit jelent számodra a Műhely tagjának lenni?
Nagyon jó érzés, meg nagyon nagy felelősség is egyben. A felelősséget abban érzem, hogy olyat szeretnék mutatni a fiatalabbaknak - már-már rangidős lévén -, ami hasznukra válik. Nem csak maguk a mozdulatok szintjén... Például Ádám esetében (A Műhely egyik tagja - a szerk.) nekem nagy célom, hogy átessen azon, hogy nem akar improvizálni. Emlékszem, én is ilyen voltam, és milyen jó lesz, ha majd rájön, hogy ezt csinálhatja (elmosolyodik).

És hogy még mit jelent nekem a Műhely: öröm és a kreativitás maga! A közös munka izgalma, hogy alkotunk valami értéket!