Interjú a Műhelytagokkal: Dóri

Dóri a Műhely egyik olyan tagja, akinek Betti gyerekkorától kíséri életét, hisz kisiskolásként kezdett nála táncolni. Azt sem tartja véletlennek, hogy a modern-, kortárstánc világában lelt otthonra, hisz a tánc ezen ága a szabadság mellett utat enged a lelki tartalmak kifejeződésének is, mely rendkívül lényeges számára. A táncórákra hol erőteljes és kemény, hol lágy és puha energiáit viszi magával, karöltve  a kiapadhatatlan (minden iránti) érdeklődéséből eredő lelkesedésével. Ezek mellett szerepet vállal a Műhely vizuális tartalmainak megjelenítésében és koordinálásában.
Ezekről szóló gondolatait alább olvashatjátok! (olvasási idő: kb. 3,5 perc)

Mióta műhelytag: 2013

Hogyan kerültél a tánc világába, hogyan lett az életed része?
Óvodáskoromban léptem először a tánctermek semmihez sem hasonlítható balettszőnyegére. Épp a minap kérdeztem édesanyámat, hogyan is történt ez; azt mesélte, hogy közzétettek egy felhívást ovisoknak szóló balett órákról, ő meg felfigyelt rá - megkérdezett engem - érdeklődtem - részt vettem a próbaalkalmon, ezután pedig nem csak érdeklődő, hanem lelkes és motivált is lettem. Úgy érezte, ez valami olyasmi lehet, ami hozzám tartozik. Kérdeztem őt arról is, hogy mi lett volna, ha valamilyen sportfoglalkozást hirdetnek, vagy hogy-hogy nem jött képbe a zenetanulás?

A konkrét lehetőségekre már nyilván nem emlékszik, de az tisztán megvan benne, hogy azokat nem tudta volna összepasszoltatni a személyiségemmel. Táncolni látva engem, nem volt kérdés, hogy ne járjak.

Ezt én úgy interpretálom, hogy olyannyira a részemnek tűnhetett, mint például hogy barna a szemem.

Mióta táncolsz, milyen műfajokban mozogtál?
Ez volt tehát a kezdet, óvodásként, 4 és fél éves koromban kezdtem a táncot. Talán erre lehet mondani, hogy mióta az eszemet tudom, táncolok is (mosolyog).
A balett két évig volt része az életemnek, aztán a tánctanárnőnk várandós lett, ezért új helyre kellett mozdulni. Ekkor lettem általános iskolás, ahol nagy hagyománya volt a néptáncnak és talán a balettel való kontrasztja mozgatta meg a fantáziám, kipróbáltam. Egy évig néptáncoltam - azért eddig, mert a zárógálán a nagyobbakat látva kijelentettem, hogy nem fogok kancsóval a fejemen táncolni, mert az első körnél lebillenne a fejemről (nevet). Ekkor lépett színre - amiért máig rendkívül hálás vagyok - Betti, és a moderntánc lehetősége. Kétszer két évet leszámítva - mikor gyermeke születésekor egy másik tánctanár vette át a helyét, illetve amikor más lehetőség híján kipróbáltam az akrobatikus rock&roll-t - azóta is az ő táncos szárnyai alatt vagyok (mosolyog).

Mit jelent számodra a tánc? Benne a modern-, kortárstánc? Hogy érzed, mi fogott meg benne, amiért magadénak érzed?
Hmm, a tánc számomra olyasmi, mint egy alapból a csomagban érkező létfunkció. Mivel ovis korom óta művelem, nem tudom, milyen az olyan élet, amiben nincs tánc. Megnyugvás - átlépem a terem küszöbét, és ha épp van búm-bánatom, dühöm vagy feszültségem, azt szétoszlatja, kezelhetővé teszi, a jókedvemet pedig emeli.

A lelkem, testem és szellemem egységes párbeszéde. Testtudatosság és tudatosság, jelenben levés. Flow-élmény. Kihívás, amely kitartásra ösztönöz. Elfogadás. A műhelytársaimmal való egység megélése.

Érdekes, sokan mondják, hogy drog, ám én nem érzem ezt a hasonlatot magaménak, mert a drog valami olyan, ami függőséget okoz, a függőségnek pedig számomra negatív konnotációja van.
A fentebbiek talán a modern-kortárstánc sajátosságaiból is erednek bennem, ezért állnak ezek a műfajok különösen közel hozzám. A szabadsága, hogy kiengedhetem a lelkem az órára vagy a színpadra. Pont, mert nincs szabálykövetés, nincsenek 'kell'-ek, csak te és a mozdulataid, no és a zene. Melengeti a szívem a már többszöri visszajelzés arról, hogy arra is tud ilyesmi hatással lenni, aki 'csak' néz bennünket. Többen pityeregtek, letaglózódtak, mélyen elgondolkodtak már egy-egy előadás hatására.

Elképesztő érzés, hogy a táncunkon keresztül segíthetünk az embereknek találkozni a lelkükkel, közelebb kerülni hozzá.

Van-e más tánc vagy mozgástípus az életedben?
Más tánc jelenleg nincsen, csak, ahogy említettem, a múltban volt néhány más műfaj, amiben kipróbáltam magam. Hol többé, hol kevésbé rendszeresen futok is, szeretek kirándulni, és a jóga sem áll távol tőlem. Utóbbinál igencsak meglepődtem, mennyi átfedés van a mozdulatokban a tánccal, jó érzés ez. Egyébként alapjáraton szeretek mozgolódni: nem kell kétszer hívni biciklizni, tollasozni, úszni, korcsolyázni vagy csak sétálni akár.

Mit jelent számodra a Műhely tagjának lenni?
Tisztán jelen van előttem a kép, amikor 8-9 éves koromban a mi, kicsik órája után váltottak minket a nagyobb műhelyesek. Az öltözőben találkoztunk, én meg leplezett csodálattal néztem őket mindig, és titkos álmom volt bekerülni közéjük, még ha ez szinte elérhetetlennek is tűnt. Később Betti adott lehetőséget bemenni egy-egy órájukra, részt venni a táborukban - eleinte sokszor a könnyeimmel küszködve jöttem ezekről el, hogy mennyire nem is tudok semmit. De nem adtam fel, csak azért is mentem, míg végül 2013-ban teljes értékű műhelytaggá váltam.

Ezért nekem a műhely egyrészt a beteljesült álom, a kitartás színhelye.

Másrészt az is benne van, hogy együtt hozhatunk létre valami, talán, értéket (mosolyog).